A vissza nem térő 300. bejegyzés

Pontosabban a 301-edik, de mivel a négy draftolt közül az egyik biztosan elkészül valamikor majd a jövőben, a másik három viszont biztosan nem, ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az a bizonyos 300-adik. Meg amúgy is, nagyon túl akartam már ezen esni, ezért is ez a mai nagy bejegyzésáradat. Az előző ilyen bejegyzés 2007 januárjára esett, szóval egyre lassabban jönnek össze a százasok. Ez persze csak jó, már rég le kellett volna törölnöm ezt a blogot, de egyrészt úgyis fent van a webarchive-on, szóval minek, másrészt valamiért még van néha kedvem bele írni, de általában azokat a témákat nem tartom szalon(blog)képesnek, ezért inkább hanyagolom. Továbbá még mindig úgy érzem, hogy valami gyűlt itt, kicsit bonyolultabb mint az esővíz, amiért talán kár lenne, ha lehúznám a süllyesztőbe. Amúgy is ma van a Firefox 3 nap, mindenki örvendezzen csak a webnek. Azt már persze megértettem, hogy igazán sztori archiváló ereje nincs a blognak, írni szörnyen írok és nem olvas senki, de értelem és hit nem zárja ki egymást. Szerencsére azért a hit egyre kevesebbet zaklat és az értelem sem követeli meg mindig, hogy kerek legyen a bejegyzés, vagy akár a mondat is, jogom van abba... Meg folytatni. Vannak dolgok, amiknek várom a végét, vannak amiknek nem. Vannak amiknek felváltva várom és nem várom. Pl. most ennek a bejegyzésnek nagyon kezdtem várni a végét, azért nem szeretem elengedni a gyeplőt, mármint amivel a bejegyzéseket tartom kordában, de azért néha kell. Aztán megint jöhet egy hónap szünet, ez már elég jól megy nekem. Most lusta voltam statisztikát készíteni, azt hiszem felvidítana az a jó kis lefelé tartó görbe, ami a bejegyzések gyakoriságát mutatja. Csak aztán nehogy periodikus legyen, vagy fene tudja, bizonyos forgatókönyvekben ősztől megint esik a zeső. A poszt(apokaliptikus) zápor. Addig is, everybody is free to wear sunscreen.

Szomorú jövő 6

Bebizonyítják, hogy rövid távon az éhezés a legoptimálisabb stratégia az élet meghosszabbítására.

Szomorú jövő 5

Egy nő meséli, hogy milyen jó ötlet is mém, de nem kell ám itt megállni, mert jön a tém, ami a technikai mém. Sőt, amint azt a TED-en látta, talán közelebb van az eljövetele, mint gondolnánk. Merthogy mindennek az alapja a reprodukció, nameg a mutáció, rekombináció és szelekció. És ahogy ez elég jól működik egy szinten, ugrik is egyet, eddig mondjuk csak kettőt ugrott, ahogy a gének már elég jól kezdték átadni magukat, jöttek a mémek és ők is olyan jól kezdték átadni magukat, hogy szinte kinyírták a veszélyes mémek az összes gént. De aztán úgy tűnik, azok a mémek győztek, amelyek tisztelik valamennyire a géneket és a természetes diverzitást. Ez a tisztelet még nem igen jött el a mémek szintjén, de jönnek a témek és ha nem nyírják ki a mémeket, talán még tisztelni is fogják a diverzitásukat. De azt még egyszer meg kell éljük, hogy mit fognak a témek kezdeni önmagukkal, remélem legalább a TSP feladatot megoldják optimálisan.

Szomorú jövő 4

Idősebb bácsi előadást tart a mértani sorokról, példaként a 2 hatványairól és azon érdekes tulajdonságukról, hogy mindegyik hatvány pont eggyel több az összes előtte levő elem összegénél. És már 7%-os növekedési ráta mellett 14 iteráció alatt elérjük a következő hatványt. És ami a legrosszabb, ez az elhasznált kőolajmennyiségre és az évekre is vonatkozik, bár arra nem, hogy átlátszó fóliákat cserélgetünk és mégis póverpont bemutatót tartunk. De sebaj, a politikusok megmentenek, majd elküldenek pár tengerészgyalogost, hogy húzzanak már közelebb egy napot, ha véletlenül nem jutna elég napsugár arra a pár négyzetkilóméterre, amit napelemekkel fognak beültetni. A kőolaj meg egyre fogyik, a nemzetközi helyzet meg egyre fokozódik.

Liberty city

Két nagyon különböző út vezet New York citybe és Liberty Citybe, érdemes összehasonlítani a kettőt, mielőtt elindulunk.