kedd, augusztus 31, 2010
csütörtök, augusztus 19, 2010
szombat, augusztus 14, 2010
vasárnap, augusztus 08, 2010
inception
Nem ér ez a film annyit, hogy írjak róla, de mégis fogok, mert nagyon nem értek azzal egyet, hogy jó film, márpedig sok ember dícséri. Aki még nem látta és meg akarja nézni, annak ajánlom, hogy ne olvassa tovább ezt a bejegyzést. Azt még hozzátenném, hogy Pesten láttam, plázában, magyar hanggal, ez számomra eléggé megöli a hangulatot.
A legnagyobb bajom az a filmmel, hogy harmatgyenge a történet. Nagyjából az a motiváció az egész cselekmény mögött, hogy van egy fickó, aki vissza akarná kapni a gyermekeit, de nem teheti, mert körözik az USA-ban, a gyermekei viszont ott vannak. A legegyszerűbb megoldás persze, hogy kérje meg az apósát (ha jól sejtem az az építész Párizsban az), hogy hozza már el őket valami rendes országba (talán Svájc is kizárva :)) fel sem merül, ehelyett nekifog japán energetikai báróknak szívességből gondolatokat beültetni amerikai energetikai bárók fejébe. Közben még a halott felesége mentális projekciójával is küzd, akinek valamiért önálló ötletei vannak és mindenáron az ő (álombeli) életét akarja megkeseríteni. Érdekes lehetett a viszony az asszonnyal (még életében)...
A második legnagyobb bajom az, hogy egy csomó hülyeség és következetlenség van benne, ami egy scifinél nem igazán elfogadható, pl. az álomban bizonyos dolgokban teljesen szabadkezet kap mindenki, másrészt meg fix törvények vannak, pl. az igazán nevetséges, hogy az álomban is kémiai szerekkel tartják fenn a közös álmodást, az idő álomban fix húszas szorzóval való működése pedig egyszerűen abszurd, az agyban nincs még egy agy, nem egy rekurzív struktúra, szóval az álom az álomban az álomban fizikája teljes képtelenség.
Igazából az van, hogy volt néhány (relatív) jó ötlet és nem volt a rendező bácsi elég tökös, hogy Pulp Fictiont csináljon belőle, ezért felöntötte egy érzelmes/antikorporalista szósszal, aminek csak annyi a lényege, hogy elvonja a figyelmünket arról, hogy miért nem oldják meg a problémákat normális, legegyszerűbb, leglogikusabb, legjobb módon. Pl. az egész havas álom nagy része teljesen fölösleges, egyrészt miért kell katonákat plántálni, szerintem nem növeli az életszerüségét a tanácsadó elméjének, főként, hogy ott már mindenki tudja, hogy álmodik. Másodszor, miért nem lehetett a bombákat előre feltenni és csak megnyomni a gombot? Ráadásul, ha már tudnak szinkronizálni zenével, akkor könnyebben is be lehet fejezni egy álmot, mint a zuhanás megélése, egyszerűen a tekintet összpontosítása egy pontra befejezi a Rapid Eye Movementet es vége az álomnak (ezt már próbáltam, működik).
Na és persze ott a vége, ami számomra azt árulja el, hogy a rendező maga sem tudja, mit akart a filmmel, de azért még egy csavart betesz, hátha elvonja a figyelmet az ordító hibákról és majd arról beszél mindenki, hogy mi van, ha az egész csak egy álom. Ez nagyjából sikerült is neki, csak az a baj, hogy én egyetlen emberről tudok, akinek valami jót sikerült kihozni ebből a "Mi van, ha minden hazugság?" kérdésből és őt Gödelnek hívják és a matematikai logika határaival foglalkozott és nem sok embert érdekel a munkája (de ha valaki tud egy olyan filmet mondani, ahol ez működött, beírhatja a kommentben, Total Recall nem ér, abban sem volt minden az alapjaiban megkérdőjelezve, egyedül az, hogy ki is a főhős és mit is akar valójában és végül abban a szellemben fejezte be a filmet, ahogy elkezdte). Ha elfogadom ezt az értelmezést, hogy az egész csak egy álom, akkor én kedvem szerint azt mondanám, hogy egy csúnya kövér kisfiú álmodja, aki most jött ki a Titanicról és a szomorúságát feloldani bement a Mekibe és elaludt két bigmek között és azt álmodta, hogy ő Dicaprio...
(ps. A film vége felé, amikor az öreg álommanó eljött az öreg japi főnökért és beszélgetnek, annyira nevetséges volt a magyar szinkron a puliszkával a szájunkban beszélünk, hogy öregnek hassunk megoldása, hogy szinte hangosan felröhögtem, szerencsére már nem volt sok a filmből.)
(ps2. Lehet ebből még kultfilm, talán 20 év múlva, amikor kezd kibontakozni az ilyen jellegű technológia és kezdjük megérteni az álmodás folyamatait, de azt hiszem, inkább a vicces mellétrafálások kategóriában fog futni...)
A legnagyobb bajom az a filmmel, hogy harmatgyenge a történet. Nagyjából az a motiváció az egész cselekmény mögött, hogy van egy fickó, aki vissza akarná kapni a gyermekeit, de nem teheti, mert körözik az USA-ban, a gyermekei viszont ott vannak. A legegyszerűbb megoldás persze, hogy kérje meg az apósát (ha jól sejtem az az építész Párizsban az), hogy hozza már el őket valami rendes országba (talán Svájc is kizárva :)) fel sem merül, ehelyett nekifog japán energetikai báróknak szívességből gondolatokat beültetni amerikai energetikai bárók fejébe. Közben még a halott felesége mentális projekciójával is küzd, akinek valamiért önálló ötletei vannak és mindenáron az ő (álombeli) életét akarja megkeseríteni. Érdekes lehetett a viszony az asszonnyal (még életében)...
A második legnagyobb bajom az, hogy egy csomó hülyeség és következetlenség van benne, ami egy scifinél nem igazán elfogadható, pl. az álomban bizonyos dolgokban teljesen szabadkezet kap mindenki, másrészt meg fix törvények vannak, pl. az igazán nevetséges, hogy az álomban is kémiai szerekkel tartják fenn a közös álmodást, az idő álomban fix húszas szorzóval való működése pedig egyszerűen abszurd, az agyban nincs még egy agy, nem egy rekurzív struktúra, szóval az álom az álomban az álomban fizikája teljes képtelenség.
Igazából az van, hogy volt néhány (relatív) jó ötlet és nem volt a rendező bácsi elég tökös, hogy Pulp Fictiont csináljon belőle, ezért felöntötte egy érzelmes/antikorporalista szósszal, aminek csak annyi a lényege, hogy elvonja a figyelmünket arról, hogy miért nem oldják meg a problémákat normális, legegyszerűbb, leglogikusabb, legjobb módon. Pl. az egész havas álom nagy része teljesen fölösleges, egyrészt miért kell katonákat plántálni, szerintem nem növeli az életszerüségét a tanácsadó elméjének, főként, hogy ott már mindenki tudja, hogy álmodik. Másodszor, miért nem lehetett a bombákat előre feltenni és csak megnyomni a gombot? Ráadásul, ha már tudnak szinkronizálni zenével, akkor könnyebben is be lehet fejezni egy álmot, mint a zuhanás megélése, egyszerűen a tekintet összpontosítása egy pontra befejezi a Rapid Eye Movementet es vége az álomnak (ezt már próbáltam, működik).
Na és persze ott a vége, ami számomra azt árulja el, hogy a rendező maga sem tudja, mit akart a filmmel, de azért még egy csavart betesz, hátha elvonja a figyelmet az ordító hibákról és majd arról beszél mindenki, hogy mi van, ha az egész csak egy álom. Ez nagyjából sikerült is neki, csak az a baj, hogy én egyetlen emberről tudok, akinek valami jót sikerült kihozni ebből a "Mi van, ha minden hazugság?" kérdésből és őt Gödelnek hívják és a matematikai logika határaival foglalkozott és nem sok embert érdekel a munkája (de ha valaki tud egy olyan filmet mondani, ahol ez működött, beírhatja a kommentben, Total Recall nem ér, abban sem volt minden az alapjaiban megkérdőjelezve, egyedül az, hogy ki is a főhős és mit is akar valójában és végül abban a szellemben fejezte be a filmet, ahogy elkezdte). Ha elfogadom ezt az értelmezést, hogy az egész csak egy álom, akkor én kedvem szerint azt mondanám, hogy egy csúnya kövér kisfiú álmodja, aki most jött ki a Titanicról és a szomorúságát feloldani bement a Mekibe és elaludt két bigmek között és azt álmodta, hogy ő Dicaprio...
(ps. A film vége felé, amikor az öreg álommanó eljött az öreg japi főnökért és beszélgetnek, annyira nevetséges volt a magyar szinkron a puliszkával a szájunkban beszélünk, hogy öregnek hassunk megoldása, hogy szinte hangosan felröhögtem, szerencsére már nem volt sok a filmből.)
(ps2. Lehet ebből még kultfilm, talán 20 év múlva, amikor kezd kibontakozni az ilyen jellegű technológia és kezdjük megérteni az álmodás folyamatait, de azt hiszem, inkább a vicces mellétrafálások kategóriában fog futni...)
öngerjesztő folyamatokról...
Ugye van ez a globális felmelgedés (vagy éghajlatváltozás, vagy nevezze aki aminek akarja) és szinte minden nap esik (nyáron is, legalábbis ezen, itt, Kolozsváron), szóval az emberek nem mennek ki, inkább ülnek otthon a számítógépeik előtt, amibe a delejt főképp hőerőművek gyártják, aminek a füstje tovább gerjeszti a változást... Vajon mikor jön el a kritikus pont, ahonnan már nincs visszaút?
szerda, augusztus 04, 2010
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)