péntek, június 19, 2026

Bobby Prince zenéi


Szóval gondoltam meghallgatom Bobby Prince összes elérhető zenéjét a játékokhoz amelyeken dolgozott. A wikiről szépen egyenként kimásoltam a címeket és összegyűjtöttem a linkeket ide, hátha másnak is lett ilyen terve. Elég sok játékot játszottam én is ezek közül, a shareware ugye nálunk is elérhető volt mindenféle cédéken. Azt már mondtam egyszer, hogy nekem a játékzenék a kedvenc zeneműfajom, talán azért, mert van egy csomó kellemes élményem a játékokkal amely érzések jól összevegyültek a fejemben már. Persze rengeteg egyéb játékzenét is szeretek, a legnagyobb kedvenceim C64-en vannak, de azért ezek a PC-s cuccok is nagyon zsírok.

Catacomb 3-D

Commander Keen in Goodbye, Galaxy 

Commander Keen in Aliens Ate My Babysitter 

Wolfenstein 3D 

Spear of Destiny 

Night Raid 

Cosmo's Cosmic Adventure 

Major Stryker 

Bio Menace 

Duke Nukem II 

Blake Stone: Aliens of Gold

Doom

Doom II: Hell on Earth 

Pickle Wars 

Blake Stone: Planet Strike

Xenophage: Alien Bloodsport

Zorro

Black Knight: Marine Strike Fighter 

Realms of Chaos

Rise of the Triad

Duke Nukem 3D

Final Doom

Abuse 

Duke Nukem 64

Balls of Steel 

DemonStar

Axis & Allies 

Wrack.

bobby

Elhunyt a Doom zeneszerzője, emléke legyen áldott, én még jó sokszor meg fogom hallgatni a Doom zenéjét, mert beégett az agyamba és ameddig még tartja a koherenciát, mindig ott is lesz a helye.

Zene. (bár ez most egy kicsit túl nyugisnak hangzik, lehet nálam nincs jól equalizálva a hang, lehet csak kicsit túltoltam a Hulshult változatot).

fura ötletek tárháza


Az élet létrejöttéhez nincs szükség egy teremtő Istenre, elég ha csak hagyjuk az atomokat izegni-mozogni 14 milliárd évig.

A stabil gazdasághoz nincs szükség központi bankokra és az általuk manipulált pénzpiacokra, elég ha az emberek szabadon kereskedhetnek egymás között és egy olyan kriptográfián alapuló rendszerben vezetjük a számláikat amelyet senki nem tud megmózerolni.

Lehet játékot készíteni mesterséges intelligencia nélkül is, hiszen az igazi kihívás nem technikai jellegű, hanem az, hogy miről hiszed el, hogy mást is érdekelhet, nem csak téged. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

csütörtök, június 18, 2026

a térkép és a terület, ha helyet cserél a jövőben, kisangyalom


Na, ez nagyon nem semmi. A midzsörni, akik a mesterséges intelligencián alapuló képek generálásával foglalkoztak mostanában, egyre kevesebb elánnal, bejelentették, hogy készítettek egy olyan rendszert, ami ultrahangos módszerrel be tudja szkennelni az emberi testet, baromi sok kis szenzort és rengeteg számítást (2 petaflop, 2008-ban az első petaflopért még első hely járt a szuperszámítógépek listáján) használva 1 perc alatt megcsinálják a szkent, mindössze be kell állni egy medencébe, a vízben jobban terjed a hang. 2027 végére szeretnék beindítani a szolgáltatást, az elején saját szpában lesz elérhető, aztán reméljük az egész világon. Remélem 10 év múlva lesz otthoni változat is, aztán minden este tusolás közben beszkennel és megmondja, ha valami gubanc kezd kialakulni.

Az egészben az a legdurvább, hogy egy ilyen rekonstrukciós problémát megoldani a régi módszerekkel bizonyára baromi nehéz lett volna, pár évtizednyi fejlesztési és modellezési munka. Most gondolom az egészet end 2 end tanították, vagy hallucináltatták egy vibe kódolt modellel. Reméljük a nagy cégek is amelyek már deep learninggel kenik a kenyeret is, végre nekifognak az orvosi applikációknak is, jót tenne a nép hangulatát javítani, ha valami igazán hasznos is kijönne a dologból. Meg aztán, hol marad a fúziós erőmű is már? Vajon lehetne hazugságvizsgáló gépet is gyártani, tudom honnan kéne beszerezni az adverszariális adatokat?

Demó

Zene. Zene. ZeneZeneZene.

AI. AI. AI.

Quake

Ehehe

Kínáról

szombat, június 13, 2026

az implikációk komplikációjának mátrix alakja


A tegnap jó szokása szerint a Föld tett egy fordulatot a tengelye körül. De azt hiszem, erre a fordulatra még sokáig emlékezni fogunk, lehet, hogy sok történelem könyvben fogják emlegetni. 

Két fontos dolog történt.

A kevésbé fontos az, hogy Musk a SpaceX nevű, űrbe cuccost szállító cégébe bújt mesterséges intelligencia cégét bejegyezték a tőzsdére és ezzel tett egy nagy lépést a mesterséges intelligencia dominálása felé, igaz, most éppen hardver oldalon próbálja meg eladni magát (nem kisebb dolgot állít, mint hogy a szerverek leginkább föld körüli pályán vannak a legjobb helyen). A mesterséges intelligencia modellek fejlesztése kicsit mostanában háttérbe szorult, de gondolom csak idő kérdése, hogy betegye a nagy suskát és megint versenybe kerüljön.

Az igazán fontos dolog, hogy az amerikai kormány korlátozza az antropik Fable modelljét, hogy csak amerikai állampolgárok férhetnek hozzá. Ezennel ez a mesterséges intelligencia játék elég komolyra fordult. Szóval a bizalom, az elszállt. Egymásban, abban, hogy ez még mindig csak játék és nem a jövőt felfaló technológia, hogy az embereknek a kooperáció az érdekük, stb. stb. stb.. Amúgy is azon gondolkodtam, hogy mi értelme van valami olyan dolgot megoldani az antropik modelljeivel, amiből pénzt lehet szerezni, hiszen bármit lemásolhatnak tőled, bár nem olvastam a felhasználási feltételeiket, tuti nem garantálnak kizárólagosságot neked arra amit az ő rendszerükkel generálsz. Viszont ez a sok robot egy újfajta kooperálási lehetőséget is felvet. Lehet csak a nehéz dolgokat megoldani a fizetős rendszerekkel és azonnal nyílt forrásúvá is tenni őket, viszont az applikációt, ami használja ezeket a részeket egy lokális modellel készíteni. Talán már automatizálni is lehet ezt, hogy az okos ágensek mindent nyomjanak egyből a githubra egy nyílt repóba és a buta ágensek onnan szlopálják a cuccost és helyi repóba dolgozzanak. Meg aztán, hol vannak a vibe kódolt programozási nyelvek meg operációs rendszerek amelyeket már mindenki meg tud csinálni az okos ágensekkel? Szerintem sokat dobna egy olyan programozási nyelv, aminek nagyon egyszerű a szintaxisa és lehetőleg a szemantikája is, az ágensek outputján, mondjuk valami olyan mint a lisp. :)))

Érdekes lesz követni hogy alakulnak ezek a dolgok, ki tudja milyen 5 dimenziós sakkmeccsek mennek a háttérben, szerintem az sem véletlen, hogy ez a két esemény szinte egyszerre történt.

Az biztos, hogy azoknak akik a jövő kémlelésével foglalkoznak, most rendesen feladták a leckét. Remélem, hogy nem lesz belőle újabb hideg háború, hanem az lesz, hogy megegyeznek a fejesek, hogy úgy kell csinálni, hogy mindenkinek jó legyen, nem azért játszunk itt istent, hogy kárhozatra ítéljük az embereket. Megy az nekünk a mostani technológiával is.

Demó

Zene. Zene. Zene. Zene.

Fourth Dimension (1988).

csütörtök, június 11, 2026

linkelős


T. Bíró Hajnal youtube oldala tele van jó dolgokkal.

Készül a Vakondok 6, itt lehet támogatni. Nagyon jó kis témája lesz, a 80-as években hogyan szökött szárba a magyar számítógép ipar. Igen, a demoscene is vastagon benne volt. Kedvcsináló vidió, ha valaki nem szereti végigolvasni az oldalt (bár nem nagyon tudom, hogy akkor mit csinálna ezen a blogon).

Demó

Zene

AI.

szerda, június 10, 2026

nem mese ez gyermek


Nem semmi, a tegnap az Antropik bejelentette az új modelljét, a Fablet, ami állítólag nagyon jó, csak éppen az a baja, hogy nagyon limitálva van szegény, még a saját árnyékától is fél. Mondjuk meg is értem, ma már ha valaki disztillálni akar egy modellt, nem embereket tesz oda, hanem mesterséges intelligenciákat akik koordinálni tudják a kísérleteiket. Sok olyan önellentmondás van a számítógépek világában amit az emberek nem értenek meg addig amíg fülön nem csípi őket. Az sem segít, hogy bizonyára nagyon drága ezeknek a modelleknek a futtatása, szóval már erősen limitálni kell a felhasználók hozzáférését, de nehéz megjósolni azt, hogy melyek lesznek azok a felhasználók akik olyan kérdéseket tesznek fel amelyek megoldása segít a modell tanításának a következő iterációjában is. Mert gondolom ez az egyik oka annak, hogy mindenkinek hozzáférése volt a modellekhez, nem csak a bait and switch, és a fake it till you make it, hanem az is, hogy a modellek saját maguknak gyártsák a tanítási adatokat, ha mást nem is, legalább a preferenciák szintjén. Az is elég vicces, hogy az Antropik eléggé azt kommunikálja, hogy ez az egész miskulancia bizony komoly dolog, félnünk kell tőle, de mi van, ha azért félnek, mert attól félnek, hogy más is ugyanazt csinálja mint ők? Igazából ez az egész kezd úgy tűnni, mint egy önlimitáló folyamat, minél intelligensebb a modell, annál kevésbé bizonyíthatja ezt, mert akkor a versenytársak annál komolyabban veszik a versenyt. Remélem a végén az lesz, hogy már rég túllőnek a célon és rájövünk, hogy már térdig járunk a szingularitásban, de mindenki az eget kémleli és nem a slamasztikát a lába alatt.

Egyébként volt még egy érdekes bejegyzés a tegnap a tuitteren. Valaki leírta, hogy amikor először bevezették a villamos áramot a gyárakban, akkor nem volt valami nagy termelékenység növekedés, mert az történt, hogy a csarnok közepén a gőzgépet lecserélték elektromos motorra és arra csatlakozott minden gép amit hajtani kellett. Viszont 20 év után, amikor az elektromos motorok már eleget miniatürizálódtak, akkor minden egyes gépbe került villamos motor és mozgatni lehetett őket az éppen termelt árú gyártási fázisainak sorrendjébe, na akkor lőtt ki a termelékenység. Sajnos ez a modell nem állja ma már meg a helyét, mert már amúgy is minden gyártósort számítógép vezényel, könnyű lesz az ember által írt programot lecserélni mesterséges intelligenciára. Viszont az emberek közötti koordinálásban még nem nagyon van helye a gépeknek (azon kívül, hogy a főnök emailben írja az utasításokat), talán ha majd ide is beengedjük őket, akkor jön az ugrás. Hogy hány év haladékot jelent ez, nem tudom, de szerintem jóval kevesebb mint húszat.

Az meg külön vicces, hogy a Fable egy játék is volt, amit azzal hirdettek, hogy te magad választhatod meg az utadat és be lehet fejezni jó vagy gonosz karakterként és minden egyes cselekedetnek morális következményei vannak. Még én is játszottam, de azt hiszem, nem fejeztem be, mert ha túl sokat varázsoltál, akkor megöregedtél és én azt hiszem öregségben múltam ki. Azért nagyon menő volt valamikor, most éppen bejelentették a folytatását, jó 15 év kihagyás után.

Demó

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI Backrooms. AI.

kedd, június 09, 2026

backrooms (2026)

Hát érdekes időket élünk. A filmipar egyrészt haldoklik, vagy legalábbis zúgolódik az éppen folyamatban lévő két-három jelentős változás ellen, másrészt jótúberek nőnek fel akik addig gyártják a kontentot a jótúbra amíg rá nem jönnek, hogy a munka amivel egy-egy vidiót legyártanak könnyen skálázható fel a filmvászonra is. Ilyen ez a film is, de ilyen volt a nemrég megjelent Iron Lung is (ez azt hiszem nem került nálunk forgalomba) és gondolom lesz még ilyen film, talán megnyitják a csapokat, mert ugyebár egy jó kis jótúb közösség azért jó kiindulópont. Vagy talán nem, abszolút nincs semmi ötletem, hány ilyen jótúb közösség van amely várja azt hogy valami megérjen ami filmvászonra való (mármint leszámítva az influenszereket, ezeknek Romániában igen nagy hagyománya is van már, Selly meg Mircea Bravo mind a jótúbon kezdték az észosztást, aztán már több filmet is készítettek).

Egyébként ez a backrooms dolog ismerős nekem, anno én is megnéztem az első vidiót a fickótól aki ezt a filmet rendezte, az volt az első találkozásom a backrooms fogalommal, egy ideig valamennyire követtem is, de aztán persze lemaradt. Na hát ez a film egy olyan kis bevezető a dologba, az internet és a jótúb bugyraiban sokkal tovább szőtték a történetet, mint amire egy filmben lehetőség van, talán majd lesz folytatás is.

Szóval az a spíl a backroomsban, hogy egy sárga színű végtelen, többé-kevésbé üres irodaépületben történik a cselekmény, amelynek kötelezően elég nagy része futkosásból áll és az egészet vhs kamerán keresztül látjuk első személyből. Aztán hogy mi történik az épületben, az igazából egy kicsit mellékes is, maga a hangulat legalább annyira fontos mint a cselekmény. Egyébként tipikusan videójátékos elemekből építkezik az egész, legalábbis én ezt hiszem, szerintem ez a 2000-es évek elejének a gyenge 3d játék dömpingjének a visszhangja egyesek tudatalattijában. Ebben elég hangsúlyosan megjelenik egy csomó videójátékos elem, mint pl. a környezetbe olvadó bútorok, az ambientális beszédhang mindenféle nyelveken, az egyszerű geometriája a tereknek, vagy akár az, hogy a szörnyikék életerőt hagynak hátra ha kipurcantod őket és persze az arcokat eltorzító bugok. Videójátékokon felnőtt elmékben ez az egész valamilyen fura érzést kelt, mert tudjuk, hogy ha az ember meghal a videójátékban, akkor a valóságban maximum iszik egy korty vizet, esetleg feláll, kinyújtja a végtagjait, de semmiképpen semmi rossz nem történik. Sőt, ezeknek a tereknek van egy pozitív hangulata is, ha mondjuk az ember megtalál a kedvenc videójátékában valami olyan teret, aminek nem kéne ott lennie, de véletlenül benne maradt. Valamikor ez is egy helyszín lett volna, de csak nagyzolva készült el a pálya, csak bedobigáltak néhány tárgyat, lehet eredetileg valid pozícióban voltak, de utólag módosult a pálya és már senki nem javította ki a hibákat. Van ennek egy érdekes hangulata, számomra mindenképpen. Egyébként ha nagyon sokat dolgozik az ember egy videójátékon, akkor is be tud állni, pl. mikor Bukarestben dolgoztunk napi 16 órát a TDKR-en akkor a vége felé azon poénkodtunk egyik munkatársammal, hogy hátha a való világban is az épületek mindössze néhány síkból állnak egy-egy alacsony felbontású textúrával rajtuk és ha véletlenül még az ütközési geometriát is kiszedték alóluk, akkor félő hogy leesünk a Föld közepébe ha belépünk egy ajtón. Fura dolgokra képes az agy, ha egy kicsit megborul az egyensúly.

Annyi van még ebben a filmben, hogy kellett egy kis köretet rittyenteni ahhoz, hogy miért is kolbászolnak és kicsodák is azok az emberek. Hát nem túl eredetiek a karakterek, de itt igazából működik, mert ugyebár azt reprezentálja, hogy bármilyen átlagember egyszer egy backroomban találhatja magát, ahonnan aztán már nincs menekvés.

Egyébként még van egy-két kikacsintás a másik népszerű ilyen mémre, a poolroomsra, ami ugyebár elhagyatott úszómedencék végtelen labirintusára épül és persze a liminális terek is megjelennek a híres hotel belső udvarral. Szóval rendesen csúcsra van járatva a mémgyár. Talán az az egyetlen probléma, hogy (nekem legalábbis) nem volt túl sok feszültség a filmben, pedig próbálták komolyan venni azt, hogy ez a valóság, az én agyamban ez már nagyon kompartmentálódott. Na de hát nem lehet minden tökéletes.

Szóval akit érdekel ez a mém, annak ajánlott, akit érdekelnek a számítógépes játékok, azoknak is, a többiek kihagyhatják nyugodtan. 

Zene

Update: Damo véleménye. 

hétfő, június 08, 2026

megfeszítették, meghala és eltemették. harmad napon feltámada


Ha Jézusnak igazán szabad akarata lett volna, akkor előbb feltámadott volna és csak utána hal meg, ellentétben azzal ahogy az isteni esszenciával nem rendelkező emberek szokták csinálni.

Egyébként aki nem a legnagyobb béklyót látja a legnagyobb hatalomban, az nem alkalmas annak gyakorlására.

Ezt Jézus tudta, a hívei egyre kevésbé tudják, pedig egyre nagyobb hatalmuk van.

(és itt ér véget az a programunk amikor bemutattuk, hogy a szerző kiment 10000 lépést sétálni és szabadon engedte az elméjét, hogy nyargaljon mint a csikó a zöld gyepen)

Zene.

nincs egy millióm és sikítani akarok


Azt hiszem, megint elő kell vegyem a mesterséges intelligencia filozofikusabb oldalát és arról írjak, hogy miért vagyok optimista azzal kapcsolatban, hogy a mesterséges intelligencia valójában utópiát fog eredményezni. Bevezetésként egy gondolatot ajánlok megrágásra: mi lenne, ha a gazdagok a mesterséges intelligenciának köszönhetően örökké élhetnének, de ehhez be kéne áldozniuk az emberiség többi részét? És járna vele végtelen bűntudat is.

Szerintem sokkal kiszámíthatatlanabb az, hogy mi fog történni akkor amikor elérjük végre az igazi általános mesterséges intelligenciát, mint azt bárki gondolja, vagy akár be meri vallani.

Demó.

Zene.

mindenki tudja, vagy ha nem tudja, akkor most tudja meg


"A mesterséges intelligencia soha nem lesz képes a kreativitásra!"

Megjelent a Víg Proletár mai számának címlapján, 768-adszorra.

Demó

Zene

a soha véget nem érő krízis


A "Világ Dolgai" esti kiadásának címlapja:

(9700 Kr. E., június havában. megjelenik 500 példányban, a hentes sátránál, valamint a közeli bokrokban, alig használt állapotban.)

"Azonnal közlendő: a kőbalta gyártás tovább csökken rohamos léptekben. Egyesek már arra vetemednek, hogy nem is gyártanak saját kőbaltát, hanem a szüleikét használják. Azok meg akik sajátot gyártanak sem hajlandóak egy félnél többet gyártani (átlagban). Egyre jobban a fémek felé fordulnak az emberek, pedig azok sokkal nehezebben hozzáférhetőek mint a kő, a megmunkálásuk rengeteg vizet igényel és könnyen kicsorbulnak. A hússzeletelésben elérhető könnyebbségek messze túlzóak és amúgy is csak a nők nem tudnak felszeletelni egy mamutot egy kőkéssel. (megjelent a kőbalta gyártók szakszervezetének támogatásával)"

az játék előrehaladottáról

A játék eredetileg fps-nek indult, de aztán azt gondoltam, jobb lenne egyszerűsíteni egy kicsit és elég lesz csak a kolbászolás az első játékban, majd a másodikban kell aprítani a monsztereket. Meg aztán kipróbáltam a NaissanceE-t és nagyon bejött, szóval ez inspirálta a monszterkék lehagyását. De a NaissanceE egy disztópiában játszódik, szóval én is így képzeltem a játékomat. És ma felmerült bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha heppi end lenne? Tekintve, hogy generált lesz a világ, lehet heppi end és szomorú end is. Már csak a helyes arányt kell megálmodnom. Meg azt, hogy mitől lesz az boldog. :) Lehet egy kis konfetti elég.

vasárnap, június 07, 2026

mese minta, mintamese


A jótúb ajánlott egy vidiót Spinoza istene: miért hitt benne Einstein címmel? Megspórolom nektek (a valószínűleg AI által generált) 40 percet és egy mondatban összefoglalom: Spinoza egy XVII. századi Amszterdamban született portugál zsidó üvegcsiszoló volt aki szeretett filozofálni és addig csűrte-csavarta az eszét míg kiötlötte, hogy Isten és a világ csak egyek lehetnek és hát ez nem tetszett a kor embereinek meg vallási vezetőinek meg filozófusainak ezért nem nagyon értékelték a gondolatmenetét, de lassan beérik a világ rá.

Szóval akkor így hitt Einstein Istenben (nekem mindig kicsit gyanús volt ez az állítás, de elfogadtam, hisz senkinek nem lehet mindenben igaza, főként nem embernek). Azaz, sehogy, a világegyetemben hitt, meg abban, hogy az a dolgunk, hogy megértsük. Meg valószínűleg akkor a (klasszikus) szabad akarat hiányában is. Azért gyújtott rá egyből amikor kilépett a tüdőkórházból.

Demó

Zene

AI. AI. AI. AI.

szombat, június 06, 2026

a mennyei döntésfüggvényen a púp


Van ez a cikk itt a transtelexen, hogy mesterséges intelligenciával jósolnák Kínában, hogy ki a rendszer ellensége és azokat majd szépen börtönbe dugják és akkor az milyen rossz lesz mindenkinek, hogy eljött a gondolatrendőrség. Néhány gondolat azért erről, sajnos ez is egy rossz bejegyzés lesz, mert túl sok gondolat kering a fejemben és túl kevés időt szeretnék azzal tölteni, hogy behegesztem őket ide a blogba.

Szóval engem nagyon érdekel Kína, főként gazdasági szempontból érdekes, hogy mennyire sikeres vagy nem az az út amit választottak. Meg persze elvileg szocialista diktatúrában élnek, de bizonyos dolgokban keményebb a verseny náluk mint a kapitalista nyugaton. És a szabadság is más jellegű mint nálunk, ott igenis megteheti valaki, hogy nem adja el a házát ami az autópálya útjában áll, de nem írhat Micimackó mesét magától. A gazdasági dolgokat főként Michael Pettis tolmácsolásában olvasom, aki ott él és közgazdaságot tanít valamelyik egyetemen és főként arról ír, hogy milyen nehéz Kínának a befektetés alapú gazdaságról átnyergelni a fogyasztás alapú gazdaságra (egyrészt mert a főnök a gyártásban hisz, másrészt meg a gyártás csak addig tud versenyképes maradni ameddig a főnök őt preferálja mindenféle transzferekkel, legfőképpen a lakosság irányából, ami nagyjából azt jelenti, hogy alacsonyak a munkabérek). Meg aztán érdekel a filozófiája is (ez sokkal régebb óta, most már nem annyira), meg a filmek, meg persze az is, ahogy a játékiparban egyre jobban érezhető a hatásuk, meg Faye Wong.

Természetesen nem szeretem a diktatúrákat, de ma már sokkal árnyaltabban látom a dolgot, meg főként a nem diktatúrákat látom árnyaltabban, amelyekből az egyikben élek. És azt is tudom, hogy igazából már az információ sincs ingyen, ha igen, akkor nagyon valószínű, hogy valamilyen hátsó érdeket szolgál a terjesztése, szóval rég lemondtam arról, hogy kitartsak egy olyan véleményem mellett, amit nem első kézből alkottam (és még az első kézből valókkal is kezdtek komoly kételyeim lenni, lásd szabad akarat). Az éremnek mindig két oldala van, de gyakran még több is. Szóval igen, jó lenne, ha szabad lenne Tibet, de nem biztos, hogy a rabszolgatartó teokráciához való visszatérés ami a kínai megszállás előtt volt lenne az út ehhez. Ezzel együtt, meglátogatni jó lenne Kínát, de ott dolgozni nem szeretnék, abban a mókuskerékben én tuti nem bírnám sokáig.

Szóval akkor hogy is van a megfigyeléssel? Először még egy kitérő. Kevin Kelly What Technology Wants könyvében olvastam, hogy a totális megfigyeléssel leginkább az a baj, ha úgy csináljuk ahogy most: kevesen figyelnek meg mindenkit, azaz aszimmetrikusan. Ha mondjuk szimmetrikusan csinálnánk, azaz bárki megfigyelhet bárkit és maga a megfigyelés ténye is megfigyelhető lenne, akkor az sokkal jobb lenne. Egyrészt lehetőséget adna rá, hogy könnyebben sztalkoljunk (azaz rossz szándékkal megfigyeljünk) bárkit, ugyanakkor azt is tudnánk, hogy ki sztalkol és szalkolhatnánk a sztalkert. És közben összegyűlne rengeteg adag, pl. arról, hogy hogyan változik a mozgás az életkorral és milyen betegségek jelezhetőek előre belőle, meg az is, hogy ki ült be ittasan az autójába. Persze, azért egy minimális megfigyelés nélküli térre mindenkinek szüksége lenne, mondjuk a lakása meg is felelne erre. Persze, a kínai ötlet semmi ilyen szimmetrizálásról nem szól, ráadásul lehet, hogy nem is jó ötlet, az emberi viselkedési mintázatokat egy eddig ismeretlen bugyorba taszítaná. De az is lehet, hogy nem, lehet, hogy mindenki még kooperatívabb lenne és ledőlnének a mostani "szociális hálók" által épített illúziók a tökéletes emberekről. Azért azt ne feledjük el, hogy a fázisátalakulások gyakran elég megjósolhatatlanok, főként az ilyen bonyolult rendszerekben mint az egész társadalom, lehet, hogy az elég adat összegyűlte dobná át a rendszert az aszimmetrikus állapotból a szimmetrikusba.

Vicces, de eddig semmit nem írtam le abból amit le akartam írni amikor nekifogtam ennek a bejegyzésnek, főként az osztályozás fölöttébb furmányos természetéről akartam értekezni, elvileg ehhez valamennyire értek, van róla papírom is.

Na jó, szóval az, hogy valakiről eldöntsük, hogy rendszerellenes-e messze nem olyan könnyű feladat, mint ahogy az hangzik. Először is, honnan szerezzük az adatokat? Kellene tudni előre, hogy kik a rendszerellenesek és akkor válogathatnánk pár (nemre, korra, szocio-ekonómikus státuszra kontrollálva) pár nem rendszerellenes egyedet és taníthatnánk is az osztályozót. A gond csak az, hogy mostanában már nem olyan gyakoriak az osztályellenségek és egyébként sem akarod őket a társadalomban hagyni, hogy bomlasszák tovább amíg elegendő adatot gyűjtesz egy osztályozóhoz. Lehet még azt csinálni, hogy mindenkit megfigyelsz amennyire csak tudsz és majd utólag címkézed fel az adatokat, hogy kiből is lett a bomlasztó elem. Ezzel csak az a baj, hogy olyan sok az adat, hogy egy akkora társadalomnál, mint a kínai, egyáltalán nem triviális megoldani a begyűjtését, tárolását és feldolgozását. Aztán maga az osztályozó sem triviális. Két lehetőségünk van, vagy direkt betámadjuk azt, hogy ki a rendszerellenes és ki nem az (azaz kétosztályú osztályozót készítünk), de ennyire aszimmetrikus feladatnál (azaz az egyik osztályba sokkal többen tartoznak mint a másikba, mondjuk 99.999% a populációnak nem rendszerellenes és 0.001% igen) és ekkora populációnál nagyon nagyon nehéz olyan osztályozót készíteni, ami igazán működik és nem csak titkon visszaböfögi a priort (az előzetes eloszlást). És itt a hibának sokkal nagyobb az ára, mert lehet az, hogy Amerikában belefér az, hogy 5% ártatlan embert kivégeznek, de ott azért fér bele, mert egyik párt sem ígéri azt, hogy jobban fogja csinálni, mert már rájött, hogy nem tudja jobban csinálni, de egyes államokban a többség jobban alszik akkor, ha van halálbüntetés. Kínában viszont csak egy párt van, nekik mindent tökéletesen kell csinálni, másképp oda a mennyei megbízás. 

Na jó, szóval az elmélet azt mondja, hogy kétosztályos osztályozót nagyon nehéz csinálni. Lehet viszont többosztályú osztályozót csinálni, de akkor meg az a baj, hogy nagyon sok az osztály. Mert lehet a rendszert is utálni, de lehet a majonézt is és nem olyan egyszerű eldönteni, hogy ha valaki sohasem eszik majonézt, akkor utálja-e, ugyanúgy, ahogy valaki sohasem bírálja a rendszert, de bírálja Micimackót, hogy milyen nagy a hasa, az bizony már nagyon gyanús elem. Meg persze lehet szeretni a szabadságot, meg az éjszakai bárokat, baromi nehéz kisakkozni azt, hogy mi is a rendszerellenesség. Meg ott van az emberek közti variancia is, lehet egyesek azt utálják, hogy nem szociálisan mobilisak, mások meg azt utálják, hogy drágák a japán képregények és digitálisan nem szeretik olvasni őket.

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy szerintem nem lehet olyan osztályozót készíteni, ami a rendszerellenességet el tudja dönteni. Szerintem viszont tudományosan nagyon érdekes ez a dolog, lehet, hogy nagy szolgálatot tesznek vele majd valami tudománynak, akár közgazdaságnak, akár pszichológiának, akár még a mesterséges intelligenciának is, mert jobb osztályozókat gyártanak majd.

Azt persze nem mondanám, hogy akkor most rohanni kell Kínába, mert milyen jó lesz ott, de valahogy úgy érzem, ott még erősebb a vezető réteg és a társadalom közötti íratlan szerződés. Erre egyik érdekes példa az, hogy ott a nép nem fél a mesterséges intelligencia fejlődésétől, sőt, várja azt, amikor végre a robotok elveszik a munkáját. A nyugaton ez pont fordítva van. Aztán persze az is lehet, hogy az egész csak porhintés, ma már mindenben kételkedem, még a kételkedésben is. Az tuti, hogy az a porhintés ami nálunk megy már több a soknál, de legalább ki lehet maradni belőle. Bár amíg a test-lélek dichotómiában élünk, a lélek mindig ki tud maradni abból amit a test csinál. És talán fordítva is, valamennyire, leginkább kémiai segítséggel.

Ja igen, és akkor még arról akartam filózni, hogy mit is kezdünk egy ilyen információval, ha rendelkezésre is állna. De nem ma. Majd valamikor. 

Demó

Zene. Zene. 18+ Massive Attack klipp. Zene. Zene.

AI

Élet Kínában

péntek, június 05, 2026

amikor a tavalyi kocsit fogják az idei szamár elé


Nem gondoltam volna, hogy minden reggel meg fogom nézni az országos statisztikai hivatal jelentéseit, de hát itt vagyunk. Most kijött az első negyedéves jelentés és 1.1%-os csökkenést mondanak. Ebből az is látszik, hogy mit rontottam el az eredeti gondolatsoromban. A kiskereskedelmi fogyasztás csak a gdp 22.5%-áért felelős és nem terjeszthető ki a teljes fogyasztásra, amit a gdp fogyasztás-befektetés felosztásakor tekintünk. Az lenne most a racionális, ha akkor ezt az 1.1%-os csökkenést kivetíteném az egész évre és bocsánatot kérnék az 5%-os jóslatért. Nyahahahaha. De én nem vagyok racionális, főként nem gazdasági dolgokban (mert a racionális dolog a többség másolása lenne és ez nekem sosem volt erősségem), szóval azt mondom, várjuk ki a végét. Minden százalék növekedés az esés valószínűségét is növeli, ha a szar bézsuppan a ventilátorba, meglátjuk, ki nevet a végén.

Zene

AI. AI. AI.

csütörtök, június 04, 2026

egy jól nevelt fiatalember felkészül


Az emberiséget hol lehet shortolni?

Zene.

áprilisi adat


Na jó, ha kijött az adat, akkor ki kell jönnie a bejegyzésnek is. Szóval a kiskereskedelmi forgalom áprilisban 6.3%-ot esett az előző évhez képest, míg az év első 4 hónapjában az esés 5.5%-os.

Zene.

rákell kalandjai


Rákell ébrednünk, hogy az a mondás, hogy ha nem halsz meg fiatal szabadságharcosként, akkor belőled lesz az idős diktátor sokkal tágabb körben alkalmazható, mint azt eredetileg gondoltuk. Talán minden rendszer kövesedére van ítélve az élet dinamikájában.

(Egyébként most, hogy már tárgyalni lehet a gúgel flóval arról, hogy mit is akarok, az absztrakt képek is egész hozzáférhetővé váltak, ezt pl. a mondás alapján generálta egy az egyben és bár kértem még pár variációt, lényegében nem voltak jobbak, de ez azért nekem működik. Cucc.) 

Zene

szerda, június 03, 2026

total conquest vs ai fakes

Kipróbáltam, hogy tud-e generálni képernyőképet a gúgel abból a játékból, amin a legtöbbet dolgoztam a Gameloftnál. És tudott, egész jól.

Pl. itt egy kép a városról:


Itt rengeteg olyan részlet van, amit valahonnan máshonnan (a Clash of Clansból legvalószínűbben) hallucinált, ugyanakkor olyanok is vannak, amelyek szerintem egyediek ebben a játékban (azt hiszem), pl. az, hogy a katonáid mászkáltak a városban és edzettek a barakkban (én írtam ezeket) és ha betetted őket a védműbe, akkor odamentek és ha kivetted akkor visszamentek edzeni. Ugyanakkor bár már nem emlékszem az ikonokra, de nekem úgy tűnik, azok egy-az-egyben a játékból származnak, a legtöbbjük legalább.

Itt egy kép egy nagyobb csatáról:


Na, itt azért már rendesen hallucinál bizonyos egységeket, de az ikonoknál feltűnik pár ami a mi játékunkból származik. 

Aztán egy töltőképernyő:


Sajnos ez teljes hallucináció, nekünk zseniális töltőképernyőink voltak, nagyon jó grafikusok gyártották őket. Ami igazán meglepő itt, hogy feltette a Gameloft lógót és azt is, hogy 2013-2023 ami azt hiszem nagyjából helyes, egy fickó feltette, hogy 2023 dec. 8-án már álltak a szerverek. Ahhoz képest elég sokat hagyták őket menni, nem tudom meddig volt hivatalos szupport, de azt hiszem Kolozsváron egy évvel azután hagyták abba a munkát ahogy én eljöttem először, tehát 2015-ben, nem tudom, hogy valaki vitte-e tovább a játékot, legalább bugfixálás szintjén, de nem hinném, akkora káosz volt az a kód, hogy senkinek nem kívánom, hogy megpróbálja megjavítani, esetleg a hálózati kódot vagy ilyesmit. Mindenesetre 10 év az nem kis idő és bár már soha többé nem lesz játszható (nem mint a jó kis C64-es játékok), azért szebb kort megért mint egyes mostani 200 millió dodóból hegesztett fps-ek (nyahaha).

Aztán a csetdzsípíti is hallucinált valamit, de nem volt értelme folytatni:


Végül itt egy (relatív sok megtekintéssel bíró) vidió arról, hogy hogy is nézett ki a játék igaziból. 

gyevelocska


Nocsak, a májkroszoft visszaemlékezett rá, hogy van nekik egy operációs rendszerük, amit vindóznak neveznek és bár nagyon buta dolgokat műveltek vele az utóbbi időben, azért még rengeteg ember használja, akik lehet úgy érzik, hogy kimaradnak a mostani nagy mesterséges intelligencia bruhahából, szóval hátha új életet lehet lehelni a vén csatalóba egy kis ágentikus interf-ésszel. Meg persze az sem árt, ha egy kicsit vigyázunk rá, hogy a kedves felhasználó ne tehessen mindent tönkre egy kattintással. A másik újdonságuk meg az, hogy összeálltak a nvidijával és egy bika erős laptopot akarnak kidobni 128 giga rammal, meg 1 petaflopnyi inferenciára alkalmas számítási teljesítménnyel, mert biza egyre többen szeretnék maguk futtatni a mesterséges intelligenciát amit használnak, a saját gépükön és kész termékként az epöl uralja ezt a szegmenst. Végre egy kis igazi verseny, bár meglátjuk mire képes a két óriás a harmadik ellen, eddig nem nagyon remekeltek a laptop és deszktop bizniszben, már ami a saját vasat illeti. Na de majd most, hogy már mesterségesen intelligens munkatársakat is alkalmaznak, hátha jobban megy a dolog.

(Na jó, ígértem, hogy nem lesz több Tifa, de hát ezt nem hagyhattam ki.) 

Demó

Zene. Zene. Zene. Új Era album.

Hasznos AI

Haszontalan AI. AI.

Jesper Kyd interjú

vasárnap, május 31, 2026

filmek

Na, megint lemaradt a filmek elemzése időben, így utólag meg nagy is a feladat meg már nem is emlékszem sok mindenre. Na de így is fostam a szót rendesen. Most arra gondolok, hogy ez arra lesz jó valamikor, hogy megmondom egy mesterséges intelligenciának, hogy ott a blogom, olvasd el a filmekről a véleményem és ajánlj egy filmet amitől lepetélek és ajánlani fog valami obskurus filmet amitől tényleg lepetélek majd. Persze, lehetne gyűjteni csak a film címeket, meg azt, hogy tetszett/nem tetszett, de úgy sokkal több filmet kell megnézni, hogy elég információ bit összegyűljön (1 per film), ennyi szövegből talán már 10 bit is összegyűl filmenként (meg még vagy 10 arról, hogy milyen szarul szövöm a mondatokat, de hát ha ez az ára, ez az ára).

Megáll az idő (1982): Hát ez nekem nagyon nagyon nagyon bejött. Először is, zseniális a címe, mert egyből elrepíti az embert egy időbe, amit úgy mutat be, hogy ott biza elég nagy volt a szabadság, bizonyára az embereknek 82-ben már rendesen elege volt a rendszerből, a múlt már rendesen kezdett megszépülni, még ha olyan tragikus eseményekre is következett, mint 56. Ráadásul középiskolások történetei vannak benne, talán az átlagember legszabadabb korszaka ez. Olyan nagyon nem érdekesek maguk az események amik történnek, de nagyon hangulatos képekből áll össze, szerintem tudatosan fogták magukat vissza az alkotók, de az is lehet, hogy a népnek nem volt akkoriban igénye Toldikra meg Rózsa Sándorokra. És persze mindenben ott van a szabadság gondolata, megmutatja, hogy szabadság elmenni, de szabadság maradni is (az elmenés igényétől való megszabadulás), igazából belül dől el a dolog, gyakran nem is hosszú elemzés után, csak egy pillanat műve. Vagy mondjuk a kólás jelenet, a szabadságot végtelenszer lehet elosztani, a kólát is, szinte, ha az emberek megfelelően állnak hozzá. Ráadásul szerintem van benne egy kis filmnyelvi szabadság keresés is, nem is tudom mikor láttam utoljára olyan meztelenséget filmen, aminek nem szexuális töltete volt, na, itt két srác eldönti, hogy úszik egyet a Balcsiban, de egyetlen kocka sincs arról ahogy a habokat szelik, de azt azért részletesen be kellett mutatni, ahogy felöltöznek. Bizonyára igazán nem fogom megérteni ezt a filmet soha, remélem soha nem kerülök abba a mentális állapotba ami 82-ben Magyarországon jellemzett legalább egy réteget, de azért még párszor megnézem, ha van rá lehetőségem, nagyon jó hangulatú és nagyon menő cucc.

Eldorádó (1988): Na ez viszont nem jött be nekem, pedig állítólag ez is kultuszfilm, de nekem a főszereplő a Romániában is ismert (és idolizált) deszkurköréc típus, aki a jég hátán is megél, addig amíg meg nem hal (számomra nem tragikus a halála). A piac sem egy olyan miliő amit érdekesnek találok. Azért érdekes az 56-os téma, gondolom a filmeken átnyúlva sok mindent elmondtak részletekben, amit összeszedve nem mondhattak volna el, de Kádár és 56 kapcsolata tényleg olyan dolog amiről fogalmam sincs, szóval nem kéne itt túl merész kijelentéseket tenni. Egyetlen jelenet volt ami tetszett a filmben, a tíz dollárossal, gondolom megtörtént valakivel és megfilmesítették.

Mephisto (1981): Az tetszett a legjobban a megnézett Szabó István filmekben, hogy teljesen nyitva volt a történetük végig számomra. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, de nekem nagyon bejött. Nem tudom, hogy azért, mert ő nem telegrafálja eléggé azt, hogy mi lesz a főbb szereplők sorsa, vagy nem is akarja telegrafálni, vagy én nem értem ahogy ő telegrafál. Mindenesetre volt egy jó kis nosztalgia már azért az érzésért is, hogy nem tudom, mi következik. Aztán meg elég érdekes témákat választott, érdekes korokban, amelyek engem is nagyon érdekelnek, nagyon jó helyszíneken (mondjuk lehet sok közülük az eredeti helyszín, vagy az eredetivel megegyező funkcionalitású (mondjuk egy színház)). Ennél talán többet nem is kéne írni, érdemes megnézni mindezeket a filmeket, meg már el is felejtettem, hogy melyik részletek tetszettek annyira, de egészben nagyon jó filmek ezek. Na de azért egy kicsit írok. Szóval ez a film Oscart kapott, a történet nagyon jó, mégpedig az, hogy a színész, aki az ördögöt játssza lassan egy ördögi csapdában találja magát, a rendszer felfalja szép lassan, ez az aszimmetrikus kapcsolatok egyetlen lehetséges kimenete. Egyébként érdekes, hogy viszonylag kevés színpadi jelenet van, inkább a kulisszák mögötti életét mutatja be, lehet, akkoriban a Faust a torkán jött ki az embereknek, de azért most egy kicsit explicitebb párhuzam azért jobb lett volna. Na de a lényeg ott van, felfal a rendszer, szép lassan és nincs mit tenni, csak kiszállni. És ami a legrosszabb az egészben, hogy a felfalás nagy részében még azt hiszed, hogy te irányítod a szálakat és hogy ez jó neked, de a végén sosem te nevetsz a végén.

A napfény íze (1999): Ennek is nagyon jó a címe, hiszen érdekes módon (lehet csak én) az egyik leggyakoribb szó amit az ízzel társítani szoktam, az a szabadság, semmiképpen nem a napfény. Itt ugye a napfény a család neve, akiknek elmondja a történetét. Ez egy zsidó család, a XX. század Magyarországán nem volt felhőtlen életük, de igazából senkinek nem volt, csak ők az anyagi problémákat lecserélték a közösséghez tartozás problémájával. Vicces megoldás, hogy a család mindhárom férfi tagját Ralph Fiennes játssza, ezért sajnos még a fiaik felnövése előtt meg kell halniuk, hogy ugyanaz a színész ne beszélgessen saját magával egy jelenetben. De persze lehet ezt a sorsnak (nyahaha) tulajdonítani, nem a rendező úr nagy spíljének, ki milyen miliőben találkozik a jelenséggel, úgy fogja fel. Na jó, itt most elpoénkodtam a dolgot, de elég tragikusak a sorsok és hát illik levonni a tanulságokat belőlük. Én szívesen meg is tenném, ha nem azt látnám, hogy a kurva világunk megint ugyanabba a csapdába esne amibe egy évszázada esett. Fogalmam sincs, hogy mit lehetne tenni, hogy végre kiszabaduljunk az ördögi körből, talán lehetetlen, Isten azért hozta létre az embert, hogy elszórakoztassa az angyalokat az emberi hülyeséggel és meggyőzze őket, hogy a teremtő erő nem játék.

Most vagy soha! (2024): Én nem akartam megnézni, de E meg akarta, szóval megnéztük. Ez olyan, mint amikor a vakot kérik meg, hogy rendezzen filmet. Egy nem szabad ember nem tud filmet csinálni a szabadságról, csak a lózungokat tudja felmondani. Na de legalább ha legközelebb a nagy októberi forradalomról kell semmitmondó filmet rendezni rengeteg pénzből, legalább meglesz a minta, csak nehogy eltúlozzák Lenin fején a hajat.

Redl ezredes (1985): Ez a film egy történelmi személyről szól, én találkoztam is vele futólag egy könyvben amit olvastam, de a film végéig nem jött le, hogy ugyanarról a személyről van szó, a könyvben (és a wikipédián is) egy sima kis árulóként van bemutatva, a filmben viszont egy jó hazafiként, maga az árulás egyetlen jelenetet kap, pedig éveken keresztül folyt. Hogy melyik a jobb kép, az bizonyára attól is függ, hogy az ember mennyire tágítja ki azt, lehet általánosabban akart a rendező úr beszélni az árulásról, nem tudom, egyébként miért fogná pártját a monarchia egy rutén tisztjének. Lehet nem is csak a múltbeli árulásokról akart beszélni. Na jó, nem folytatom, utána kéne nézzek egy kicsit annak amit sugallni akarok. Megint pazar jelmezek és helyszínek vannak, már csak ennyiért megéri megnézni.

141 perc a befejezetlen mondatból (1975): Na, ezt a filmet nem értettem, kicsit nehéz dolga is volt a rendezőnek, mert gondolom az eredeti regény a burzsoá világ apológiájaként született, de a kor amelyben a film készült már a proletár diktatúra volt, szóval látok benne némi ellentmondást. A vágás is olyan, mintha megpróbálná a gondolatok nemlineáris folyamát filmre vinni valamilyen ismeretlen nézőpontból. Szóval katyvasz az egész, de megint a helyszínek és a színészek simán elviszik az egészet, nekem a látvány nagyon bejött, még ha a cselekményt nem is igazán értettem, már azon túl, hogy egy család nagyon sok tagja meghal így vagy úgy és kábé ennyi. Legalább a csajok meztelenkednek egy sort benne.

Szevasz, Vera! (1967): Azt hittem egy laza kis film lesz a Balcsin, sok fiatal fürdőruhás lány és buta vicc és tábortűz. Nem is indult rosszul, bár ma már elég nevetségesek azok a csókjelenetek. Erre lett egy rákos nő, egy véget nem érő falusi lakodalom és némi értelmetlen duma a filmekről meg a kapcsolatokról. Egyébként nem volt rossz, meg volt valahogy egy jól működő laissez faire sodrása is a filmnek, de én nem nagyon találtam meg a mély réteget, talán nem a Balcsin kéne keresni.

Édes Emma, drága Böbe (1992): Na ez nagyon húzós, egy csomó skicc igazából a film, de nagyon jól működik az egész, legalábbis nekem nagyon bejön. Ebben sem lehet eltekinteni attól, hogy itt a szabadságról van szó különböző dimenziókban. Például a filmes dimenzióban lazán azzal kezdi, hogy felkel a csaj és megy tusolni és tessék, full frontál nudi. Ugyanakkor meg persze az is benne van, hogy megkapják az emberek a rendszerváltást, de mi haszna, ha kevés hozzá a vágott dohányuk? Végig ez megy a filmben, jó dolgok, rossz dolgok, szabadság, szegénység, szerelem, de persze csak úgy, ahogy a rendszer megengedi. Hogy igazi magyaros legyen, egy kis tragédia a végére. Nekem nagyon bejött.

Hanussen (1988): Az a felállás, hogy ez a fickó, Hanussen, a jövőbe lát, csak éppen a nemzeti szocialista diktatúra kezdetére esik a képességének a kiteljesedése. Végig lebegtetve van, hogy lehet, hogy igazán csak egy sarlatán, akinek viszont jó a politikai érzéke, pont mint az a másik fickó akinek H-val kezdődik a neve. Viszont a kérdés nincs feloldva, a wikipédián írja, hogy a rendező is úgy gondolta, hogy mindent elmond ebben a filmben, de végül csak mellébeszélt. Én most így 2026-ban, ránézve a film készültének évére, 1988-ra, úgy gondolom, hogy teljesen elfogadható ez és igazából már az is, hogy értjük, hogy le voltak téve az alapok ahhoz, hogy minden elhangozzon, de végül mégsem hangzott el semmi (és nekünk most már nem túl nehéz kimondani, hogy a nácizmus minden formája méreg) már elég. Csak így egy kicsit hosszú a film és aránylag eseménytelen, de engem ez megint nem zavart, mert a látvány elég volt.

Diorissimo (1980): Na ebből sem értettem semmit, szerencsére nem tartott sokat (fél óra, rövidfilm) és szép volt a színésznő és olyan nagyon nem érdekelt az, hogy elnyerje a büntetését azért amit tett.

Meteo (1990): Ezt már láttam a tavalyi filmtettfeszten, de meg akartam megint nézni, hogy döntsem el, hogy akkor most jó film vagy rossz. Persze, megint ugyanott tartok, hogy ízlés kérdése, nekem bejön, úgy, hogy a történetet elengedtem, talán még inkább, tele van jó jelenetekkel, csak éppen a sztori nem áll össze. Az emigrálás gondolatát most sem tudtam belőle jobban levezetni, ahhoz többször kellett volna hivatkozni rá, még ha elvileg elég egyértelmű is, hogy mindenki le akar lépni a felrobbantásra ítélt gyárból/városból. Egyébként így a szabadság témájánál maradva, azt hiszem, hogy pont az történt, hogy amikor forgott a film, 1989-ben, már pont a szabadság eléggé meg volt és elveszítettek egy érzelmi pillért a filmből amit nem tudtak rendesen helyettesíteni. Mert igazából a szabadságról szól az, hogy az egyik fickó belehal a ténykedésbe, a másik marad, a harmadik meg megy, de nem tudták a tétet igazán elmondani. Nekem még mindig bejön.

Az idő urai (1982): Ezt megint nem nagyon értettem, pedig kultusz animációs film, de valahogy a történet súlytalan, a karakterek nincsenek jól megrajzolva (nyahaha) és hát a végén a nagy csavar túlontúl ellentmond mindennek ami előtte történt, bárminek lehetne megoldása, akkor már inkább egy űr Rómeó és Júliát kellett volna csinálni. Na de hát ilyen a sci-fi, túl könnyű valami kütyüvel levenni a jó történet igényének nehézségét a vállunkról, hogy aztán az a kütyü unalmassá váljon az idők során.

Déryné hol van? (1975): Az utolsó két magyar filmet fordított sorrendben néztem, de mivel ez a logikai sorrend, itt most jó sorrendben írok róluk. Szóval ezért a filmért Törőcsik Mari a legjobb színésznőnek járó díjat hozta el Cannesből, pedig nagyjából végig karba tett kézzel monologizál. Én ennyire nem értek a szakmához, lehet, hogy ezt tényleg nagyon jól csinálja, de az is lehet, hogy kicsit sznob volt a zsűri. Mindenesetre a film ugyebár az első híres magyar színésznőről szól és gondolom kitalálták, hogy próbálják bemutatni, hogy milyen is volt a színház a XIX. században, ezért a filmben eszméletlen sokat beszélnek miközben nem sok történik, néha esznek, néha sétálnak, ilyenek. Egyetlen (ha jól emlékszem) jelenet van, amikor nem beszélnek, akkor éppen a művésznő kukkol két fiatalt (az egyik talán a ház leendő úrnője) amint nekivetkőzik és nekifog egy kettyintésnek a kertben, az éj leple alatt, persze kellő távolságból, hogy senkinek semmi kifogása ne lehessen. Egyébként elég jól működik a film, nem olyan nagyon unalmas, közben lehet filózni azon, hogy vajon jól érti-e az ember a dolgot, vagy azon, hogy a színészet vajon tényleg ezt jelentette-e régebben, esetleg azon, hogy talán régebben az emberek sokkal jobban hittek a szavak erejében (talán mert még nem hazudtak annyit a szemükbe). De az is lehet, hogy a míves közönség ezt érezte a legközelebb magához, mert ők is ezt csinálták otthon (azaz, dumáltak a végtelenségig). Én egyébként szeretem a dumálós filmeket, itt csak annyi volt a baj, hogy későn esett le, hogy nem lesz más. A végére aztán egyértelmű lesz a spíl, mert színházi véget csináltak, mindenki jön és meghajol.

Teketória (1977): Ez a film olyan értelemben folytatása az előzőnek, hogy szinte ugyanazt csinálja a művésznő, csak itt éppen egy depressziós nőt játszik és elég hosszan a duma mellé jó tempóban egy kis vodkát is töltöget magának. A végén meg itt is színház van, de itt most a karzatról nézzük a dolgokat. Nekem bejött, de nem tudnám ajánlani azoknak akik nem szeretik a kizárólag dumára épülő filmeket. Ja igen, még az is tetszett nagyon, hogy nagyon sokszor mondja azt, hogy Nem!

Materialists (2025): Hát ez egy szerelmes film, de egy nagyon gonosz, mert azt hirdeti, hogy a szerelemben nem a pénz számít, hanem az ember. Ami lehet, hogy még igaz is, de ezt vagy érzi valaki és akkor nem kell neki mondani, vagy nem, akkor meg hazugság. Bár ha így jobban belegondolok, lehet, hogy ugyanezt a rágógumit adta el a rendezőnő az előző filmjében is, a Past Livesben, csak akkor koreai kulturális szósszal öntötte fel, amivel én kevésbé vagyok kritikus hangulatú. De az is lehet, hogy simple stupid a dolog és tényleg kell ezt mondani, mert egyre kevésbé hisznek benne az emberek. A francba is. Na jó, szóval könnyen meglehet, hogy egyszer majd nem leszek ilyen kifordított hangulatban, akkor lehet újra kéne nézni, bár maga az üzenet szerintem ugyanaz lesz, csak a hozzáállásom fog változni.

Anaconda (1997): Kéne filmet csinálni arról ahogy az anakondák gonoszul felzabálják az embereket. Na jó, de még a számítógépes effektusok ezt nem tudják jól bemutatni. Na jó, hát akkor legyen valami kis történet is a gonosz emberekről meg a szép csajokról akik megmenekülnek meg a szép csajokról és jó pasikról akik nem menekülnek meg. Na ebből valahogy kultuszfilm lett, legalábbis a wikipédia szerint. Én elég jól szórakoztam, de hát nekem egy C64 demó is tud nagyon szórakoztató lenni. Az is vicces, hogy a plakáton addig fotosoppolták JLo-t, hogy én nem ismertem meg, csak miután feltűnt a vásznon (a neve vagy ő, nem is tudom) kapcsoltam. Meg az is nagyon jó poén, hogy a jó fiút, aki érti az Amazonas világát és a jó oldalon áll és aki akkoriban A listás színész volt, Eric Stoltz, az elején kikapcsolják, de a végén így túléli a kalandot. Lehet csak egy hétre szólt a szerződése, vagy valami.

Anaconda (2025): Kéne filmet csinálni bármiről, csak legyen tuti kasszasiker. Mi lenne, ha csinálnánk egy nagyon meta filmet, ami valahogy bevonzza egy kultuszfilm közönségét és azok is megtalálják a számításukat, akik napi legjobb foglalatossága, hogy utálják a világot a tuitteren? De azért legyen pár poén is, lehetőleg legalább egy gyomorforgató is (az amikor azt az akármi állatot benyomják a halottnak hitt Jack szájába). Ez lett a 2025-ös Anaconda, amelyben sajnos a jó nők aránya messze alulmúlja a 97-es verziót, de annyi poén és meta referencia van benne a mai világ minden bajára, hogy egy megnézésre teljesen leköti az embert, ha arra adja a fejét, hogy meg is akarja érteni a filmet. Aztán ha még kell a sok megértésből, meg lehet nézni még egyszer, én kihagyom, mert hát nekem nem kell kélgyós miliő ahhoz, hogy a világban keressem a nem odavaló összefonódásokat. De ami a leginkább meglepő ebben a filmben az az, hogy pénzt adtak rá és persze az is, hogy sikeres lett. Talán azért lett sikeres, mert itt megint nehéz volt előre látni, hogy mi fog történni, illetve azt, hogy ki fog túlélni (extra poén ahogy Jack feltámad, főként miután ugyanez a trükk nem jött össze a 97-es Anaconda főgonoszának). Az ijesztegetős filmekben nagyon ment egy időben a telegrafálás/zsáner aktuális szabályainak betartása, mindig a néger tagja a csoportnak halt meg először, aztán az ázsiai. Általában a legszebb (esetleg legsportosabb, ha futni kellett) színésznő és/vagy színész élte túl. Ez a telegrafálás (azaz az, hogy előre jelzed a szándékod, ez azt hiszem a filmnyelvben is szakszó, a játékok világában mindenképpen) dolog annyira durva a mai filmekben, hogy ma már szinte teljesen kiveszett az, hogy az ember ne tudja előre megmondani, (legalább azt) hogy melyik színész fog túlélni (illetve jó vagy rossz sorsa lesz). Nem tudom ennek mi az oka, lehet az, hogy a mostani közönség nem tudja elfogadni azt, ha mondjuk el jól felépített szereplő bukik el, de az is lehet, hogy a filmesek közti (talán öntudatlan) kooperáció, hogy ha mondjuk valaki belekezd otthon egy filmbe és az első 10 percben el tudja dönteni, hogy tetszeni fog-e neki a vége vagy sem, akkor még mindig váltani tud egy másik filmre, míg ha mondjuk a film feléig vagy szinte végéig várnia kell arra, hogy rájöjjön, hogy utálni a fogja a film végét és akkor már valószínűleg nem kezd másik filmbe és akkor mínusz egy pont aznap estére az egész filmiparnak. Persze az is lehet, hogy csak én képzelgek. Na szóval, én néznék még ilyen Anaconda 2025 típusú feldolgozást más 90-es évekbeli filmekből is, lehet a metát addig tolni amíg már mindenkinek mindenhol az csorog ki, mondjuk kezdhetnék a The Maskkal. 

Hulk (2003): Ezt a filmet csak azért néztem meg, mert Jennifer Connelly játszik benne. Tudtam, hogy egy nem túl jó film, de csak azért, mert buta a témája, képregényfilm. Valahogy nekem nem működik az, hogy mindenféle tudományos mumbo-jumbot néz az ember azért, hogy úgy tehessenek, hogy ez ami a vásznon van, valóság, mert ha nem valóság, akkor a veszély sem valóság. A mumbo-jumbot csak akkor fogadom el, ha valamilyen egyéb absztrakt gondolatnak ágyaz meg, ami akár lehet egy valós probléma. Ha annak ágyaz meg, hogy egy zöld színű fickó tankokat dobigál és kilométereseket ugrik, akkor inkább ugorjuk ki a mumbo-jumbot és legyen csak ez a filmben. Ráadásul még egy csomó érzelmi mumbo-jumbo is van benne. Legalább kipipáltam, soha többé nem kell megnézzem.

Being John Malkovich (1999): Na hát ez jó kis agymenés, amikor lehetett filmet olyan ötletből is készíteni, amelytől a nagy többsége a nézőseregnek hányni fog. Kicsit extrémebbre is vehették volna a kilátunk a másik ember fejéből perspektívát, elég szórakoztatóak azok a videók, amikor az emberre olyan szemüveget tesznek amitől minden nagyon távoli lesz. Én a szokásos dolgok kritikáján túl nem nagyon találtam benne még mélyebb réteget, de mivel most láttam először (azt hiszem), így elsőre ez is elég. Egyébként ma már nem annyira elrugaszkodott ez az ötlet, szerintem az emberek öntudatlanul is megértették, hogy a cociális média is szinte pont ugyanez, abban is másokat látsz a saját szemükön (azaz a képszerkesztési képességeiken) keresztül. Irányítani (még) nem tudjuk a megfigyelt alanyokat, csak ha miénk a platform. Szerintem inkább vicces ökörködésnek szánták ezt a filmet mint nagyon mély üzenet átadására, vagy csak én nem találom azt olyan mélynek, hogy az emberek mások magánéletét is hajlandóak kifacsarni némi pénzért és/vagy egyéb természetbeli juttatásokért.

Wuthering Heights (2026): Hát ezt azért néztük meg, mert Margot játszik benne, de annyira nem jó film. A Wuthering Heights történetének csak az első fele van meg, elég rendesen át is van pár dolog "értelmezve" és nyakon van öntve egy instagram esztétikával és moralitással, hogy a mai fiatalok is értékeljék. Bizonyára pénzt lehet így csinálni, maradandó filmet csak akkor, ha a mostani insta esztétika és moralitás kőbe vésődik, ami biztosan nem az insta érdeke, szóval... Annyi a jó ebben a filmben, hogy beáll a könyv film és sorozatfeldolgozásainak hosszú sorába és így a korok összehasonlíthatóvá válnak ezen a lencsén keresztül is. Kicsit buta és unalmas a korunk, de hát az vesse rá az első követ, aki jobbat tud csinálni. Persze lehet, hogy valójában a korunk negatívja jelenik meg, hiszen egyébként meg nem mondanám hogy buta és unalmas a korunk, pont hogy nem az, de ebbe menekülünk abból ami van. Na franc tudja. Ja igen, még az is jó, hogy telegrafálva van, hogy ez a történet bizony egy Rómeó és Júlia reakció, amiben a szerelem azért nem teljesül be, mert a két szerelmes rangbeli különbségét nem tudják átlépni, de egyébként minden adott lenne hozzá.

Emily Brontë's Wuthering Heights (1992): Ez egy sokkal jobb feldolgozása a könyvnek, már csak azért is, mert sokkal hűebb (gondolom) a könyvhöz és elmondja a történet második felét is, a nő halála után. Szerintem 2021 februárjában láthattuk (először, de akkoriban még nem írtam minden hónapban a megnézett filmekről), mert akkor is nagyon bejött a zenéje és most is nagyon bejön. Valami istenkirály zenéje van. Az sem mellékes, hogy Ralph Fiennes és Juliette Binoche játssza a főszerepeket, akik nekem nagy kedvenceim. Azt hiszem, erről a filmről is nyugodtan kijelenthetem, hogy nagy kedvencem, pedig még csak kétszer láttam (most másodszor) és egy kicsit nehezen jönnek át bizonyos dolgok (főként a fickó vadságát nehéz jól megítélni). Viszont a látvány is pazar, talán éppen azért, mert még a régi jó módszerrel készült, nem olyan épületek és tájak vannak benne ahol insta fotókat szokás készíteni, a vadság sokkal jobban átjön. És ebben a filmben a teljes sztori benne van, tehát a szerelmesek a túlvilágon úgyis egymásra találnak, ha ebben nem is sikerült beteljesíteniük szerelmüket, ráadásul Heathcliff végül gondoskodik az őt befogadó család mindkét ivadékáról (igaz az, hogy ők egybekelnek kicsit problémás, révén első unokatestvérek, bár ez lehet akkoriban nem volt annyira az). Na jó, szóval nem kéne igazán a történetet elemeznem, mert nem olvastam a könyvet (és valószínűleg nem is fogom, mert a felvetett problémát közben már a társadalom megrágta rendesen előttem), de vibe az nagyon erős a filmben (a látvány meg a zeneeee).

Outerlands (2025): Ezt azért néztük meg, mert a Billionsból az egyik karakter a főszereplő, a nembináris ember. Elég jó kis nyugis film, az is nagyon bejön, hogy a cím egy fiktív videójátékra utal, amely egy ilyen fedezzünk fel egy világot snes (illetve valami arra hajazó fiktív konzol) játék és persze jól párhuzamba állítható az élet felfedezésével. Itt biza a vidiójátékok már nem csak egyszerű kellékek, a történet rendesen át van szőve velük és a vége is arra utal, hogy a főhős miután befejezi a játékot, megpróbálja a megfelelőjét megcsinálni az életében is (nem öngyilkosságot követ el, pár részletet azért kihagytam, ne tessék rosszra gondolni).

Deathstalker (1983): Ezt a filmet azért néztem meg, mert egyszer a jótúb beajánlott egy vidiót amiben ilyen típusú filmeket rangsoroltak és nagyon viccesnek találtam és hát fel kellett lazítani ennek a hónapnak a listáját is valamivel. Szóval ez egy buta film, amiben ágyékkötős pasik és nők kardozgatnak meg kettyintgetnek, meg valami varázslók is vannak, meg kisebb-nagyobb szörnyikék is. A végén a legmenőbb pasi megkapja a legszebb nőt. Pont mint a valóságban. A boldogan éltek míg a következő adag szörnyike fel nem tűnik meg implikálva van, szintén a valóságból.

The Bourne Identity (2002): Most fent vannak a Bourne filmek az hbo-n, nosza nekifogtunk megnézni őket, nekem kimaradtak anno. Ezekben a történetekben az a csavar, hogy itt a szuperügynök nem valami idegen fenyegetés ellen harcol, hanem a saját ügynöksége ellen, ami jelen esetben a SZIJA. Az is érdekes, hogy eredetileg hidegháborús történetek, akkor is készült ebből a történetből egy minisorozat, de ezek a filmek alapvetően azért már a korhoz vannak igazítva mind technológiai mind etikai szempontból. Én nem olvastam a könyveket amelyek alapján készültek, nem tudom mennyire másítja meg ez az adaptáció a mondanivalót (az kétségtelen, hogy a hidegháborúban sokkal könnyebb volt elfogadni az ellenséggel szövetséges akárki likvidálását mint most, amikor már "béke" van és az emberi jogok chartáját többen írták alá (igaz, ki is léptek egyesek)). Nekem igazából azért érdekesek ezek a filmek, mert mostanában érdekel ez a kémkedős téma és össze lehet hasonlítani őket Mr. Bond és Mr. Hunter kalandjaival. Na, itt egyetlen fél terrorista haja szála sem görbül, itt a rossz fiúk is a szija dolgozói, kicsit vicces is, hogy milyen gyorsan el lehet intézni őket. Hiába, a kiképzés sokat számít. Meg azért is érdekesek, mert jó kis technológiai visszatekintésként is szolgálhatnak, pl. arról, hogy milyen butaságokat etettek meg az emberekkel. Meg az, hogy melyek azok a történeti elemek, amelyek minden filmben benne vannak, pl. az autós üldözés, vagy a tömegben a követők lerázása. Jó dolog az, ha nem azon kell izgulni, hogy megmenekül-e a világ megint, lehet csak a történet egyes darabjait nézni. Ennyi bevezetés után nem is tudom már, hogy mit írjak az első filmről. Szóval okés filmek, de semmi nagyon extra, semmilyen téren, ha leszámítjuk azt, hogy ez amolyan pandúr-pandúr action, de ha ezt nem a megszokott keretek között bontaná ki, akkor talán jobban számítana ez a kis variáció. Vagy lehet, hogy valaki ebből vezet le mindent, lehet, hogy a zsáner igazi szerelmeseinek ez olyan, mintha mondjuk Rómeó és Júlia transzneműek lennének. Nekem csak egy apró variáció, az akció ugyanaz, a duma kicsit más, de abban is maradnak az állítmányok, az alanyok változnak. Na jó, ugorjunk végre.

The Bourne Supremacy (2004): Ja igen, Bourne nem nőcsábász, ő igazán szeret egy csajt, kár, hogy nem tudja, hogy az ő munkájában a mellékszereplők gyorsan hullanak, szóval az első részben megismert csaj sem húzza sokáig itt. Igen, kb. ekkor még úgy képzeltük, hogy lehet keresni az adatokkal egy adatbázisban, csak a metaadatokhoz nem lehet hozzáférni (ujjlenyomat keresés). Vajon ezt ma még bekajálná az emberek nagy része? Egyébként mikor lesz olyan film, amelyben az interneten gdpr jogokkal bajlódik a hekker, esetleg szóban is elmondja róla a véleményét róla? Meg persze az sem feltűnő, hogy a szuperkém ujjlenyomatot hagy, de pontosan egyet. Ja, meg a szija nyú jorki központjában csak úgy be lehet látni az ablakon, hogy nézzed ki pasziánszozik éppen a gépén. Ez csak természetes. A legjobb viszont a moszkvai autós üldözés rengeteg ladával. Hja, még az olajmilliárdok nem folytak olyan könnyen ekkoriban.

The Bourne Ultimatum (2007): Érdekes megoldás (bár nem teljesen új, de azért nem is túl gyakori), hogy az előző film vége kb. ennek a filmnek a közepére van beillesztve. Itt is csak úgy be lehet lépni egy folyamatban lévő küldetésbe és üzeneteket küldözgetni az ügynököknek. Hiába, ha nincs integrált küldetésmenedzsment rendszer, ilyen apró dőreségek is meg-megesnek. Itt most az autós üldözés jelenet Tangierben van és Dacia Loganok a rendőrautók, tök vicces. Azt is megtudhatjuk, hogy az ügynökök is nagy vetítők, de a nyugdíjhoz közeledő köpcös pszichológusoknak még vizet se vihetnek. Meg persze minden ügynöknek ott pörög a trolé probléma mindig az agyában misszió közben is.

The Bourne Legacy (2012): Na ebben nincs Matt Damon, elfogytak az eredeti könyvek, persze valaki felvette a fonalat és jó sok Bourne történetet írt, ennek a filmnek a címe is egy ilyen könyv címe, csak a történet teljesen más. Logikus. Ebben volt egy nagyon erős Terminátor utóérzetem már, az utóbbi részekben mind az volt, hogy Bourne és egy csaj menekült egy fejletebb (általában morálisan még nem kompromittált, már ami a gyilkolászást illeti) ügynök elől, ebben meg már egy motoron teszi ugyanezt egy Bourne klón, a csaj meg Rachel Weisz. Tiszta Terminator 2. Vicces autókat most nem láttam. Egyébként az egész vírusos sztori nagyon viccesen hat így kovid után.

Az utolsó Bourneba is belekezdtünk, de E belealudt a felénél, ebből a hónapból kimarad, de majd jön a lezárás a következő hónapban.

Zene

szombat, május 30, 2026

lehunyja sok szemét a nép háza


No, lassan véget ér a hónap, azt hittem, többet fogok foglalkozni a kormányválsággal, de már nincs energiám rá, az egész román politika csak porhintés, nincs amiért foglalkoznom vele. Szerencsére sikerül elég rendesen lejönnöm a hírekről, tévé és írott formában is, csak a gazdasági híreket olvasom, de ott is tudom már, hogy csak porhintés megy, szóval általában megfordítom az előjelt amikor valamiről olvasok. Jó lenne, ha ez a távolmaradás kitartana minél tovább, valahogy a régi illúziók nehezen halnak ki, de legalább jó lenne, ha a viccesek kerülnének túlsúlyba, nem azok, amelyek hasznosnak hazudják magukat.

Eljött annak is az ideje, hogy Tifa egy kicsit nyugdíjba menjen, lehet lassan ideje lenne megpróbálkozni nonfiguratív promptolással is, mondjuk ha referenciákat gyártanék a pacákra, úgy biztos jobban menne, de az sokkal több időt igényel mint beírni egy sort. Egyébként elég szórakoztató volt ez a palacsintasütős sorozat. Nem volt semmi különösebb üzenete magának a palacsintasütőnek, inkább csak tesztelni akartam, hogy mennyire jól tudja berakni a képekbe a rendszer és utána már inkább nekem volt feladat az, hogy illusztrációként egy olyan gondolatot fogalmazzak meg, amibe többé-kevésbé természetesen beleillik egy palacsintasütő. Egy picit talán tágítottam az agyam a fogalmak kompozabilitásával kapcsolatban, vagy csak hiszem ezt, fene tudja. Az biztos, hogy gyakran csak azért bejegyzést, hogy játszhassam a képgenerálóval és meg legyen a napi bejegyzés, hogy ez meddig fog kitartani, arról fogalmam sincs. Jó szórakozás ez a képgenerálás, lehet, hogy kéne neki csinálni egy külön blogot vagy tumblrt vagy instát, de ezzel az a baj, hogy az emberek azt hiszik, hogy a művészek életére akarok törni vele, vagy azt képzelem, hogy én is művész vagyok, pedig csak annyi van, hogy beírogatok dolgokat a képgenerálóba és választok egy képet ami tetszik. Persze, lehet ezt úgy is csinálni, hogy nem rakom ki a képet, csinálom is, de rájöttem, hogy a két dolog segíti egymást, ha képet generálok a bloghoz, vagy ha bejegyzést írok egy képhez, akkor mindkettőt gyakrabban csinálom, mint ha csak képeket generálnék vagy csak blogot írnék. Persze az egésznek nincs semmi értelme, de hát felkelni sincs értelme, de ha már ezt a programot töltötték a sejtjeinkbe, nincs más választásunk.

Egyébként vicces módon tényleg működik ez az írás terápia, egyre kevésbé zavar a világ, amióta leírom, hogy mi zavar vele kapcsolatban, de az is lehet, hogy az öregedés folyamata ez, nincs objektív megfigyelési pontom, a kísérletet sem ismételhetem meg, hogy ha május 30-án ha nem írnék semmit, mennyire szarnám le a világot a nap végén.

Az is mekkora királyság, hogy annyi zene van a jótúbon, mindent, amiből nem volt elég a 90-es években, most addig hallgathatok amíg hányok. Legjobb. Csak valahogy azt kéne visszakapni, hogy egyáltalán nem érdekelt a politika a 90-es években, csak miután egyetemre mentem kellett menni szavazni és kezdtem olvasni politikai témájú cikkeket is online, kezdett véleményem lenni. De egy egész életet enni ezt a szart, valahogy elképzelhetetlen. Valaminek változnia kell, vagy lejövök, vagy belehalok, vagy leszarom. Vagy találok valamilyen olyan transzformációt, ami elszórakoztat. Politikai témájú képgenerálás, valakit érdekelne? 

Demó

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

péntek, május 29, 2026

awww

 

AI. AI.

Ahh

kifordítom, befordítom, mégis suska a suska


Van egy mondás: amit érdemes ingyen csinálni, azt pénzért is érdemes csinálni. Én viszont inkább azt mondanám, hogy amit nem érdemes ingyen csinálni, azt pénzért sem érdemes csinálni.

Demó.

Zene

Ehehe. Ahaha.

ha iván bekopog a drónnal


Nocsak, egy ruszki drón becsapódott egy galaci blokkba, szerencsére nincs halálos áldozat. Románia persze semmit nem tehetett ennek kivédésére, de most aztán majd gyorsan rengeteg légvédelmet berendelünk. Amennyire ezek a dolgok menni szoktak itt (lásd covid vakcinát), mire megérkeznek a légvédelmi ütegek, véget ér a háború. Most az egyszer optimista vagyok, hogy ez jól fog elsülni (izé...).

Persze az is tuti, hogy a fék nyúz gyár most extra kapacitásra fog kapcsolni, de legalább telik az idő anélkül hogy a kormány szórná fölöslegesen a pénzt. 

Zene.

csütörtök, május 28, 2026

amikor a vak órásmester macskatáp adagoló gépet készít


Valahogy bekerültem a tuitteren a demográfiai összeomlással foglalkozó millió buborék egyikébe (persze más buborékokban is vagyok), de ezt inkább akadémikusok uralják. Valamikor régebben én is komolyan tudtam venni ezt a dolgot, de ma már teljesen fals problémának tartom, szerintem pont az történik, aminek történnie kell (mondjuk nagyjából minden így van, a kérdés csak az, hogy mennyire értjük azt ami történik). Mindenesetre lehet ezek a buborékok mostanában sokat nőttek, mások is kezdtek nagy számban taggá válni, mert a tegnap tettek fel egy ilyen jó kis weboldalt, ahol előrejelzéseket is lehet csinálni, ha az ember játszik pár paraméterrel. Persze aki azt gondolja, hogy bármit is előre lehet látni 74 évvel, annak... lenne egy szigetem eladó, ha lenne egy szigetem.

De ha már ennyi badarságot írok mostanában (és aztán generálok egy képet hozzá, ami mostanában az igazi lényege a blogírásnak), akkor hadd írjak egy kicsit erről. Szóval szerintem egyszerűen az történik, hogy az emberek rájöttek, hogy nem a gyermekcsinálás az élet értelme, hanem joggal tölthetik el az életüket bármi mással is, nem kell elszámolni senkinek vele. Valójában ahogy az ember egyre jobban lemászik a fáról, egyre több okot csinál magának ami a gyermekvállalás ellen szól, ha ma összeszámoljuk az okokat amelyek miatt csökken a népesség, valószínűleg találunk legalább 10000-et, amelyekből mindenki talál legalább 100-at amire hivatkozik, de ha ismerné az összes okot, biztos legalább 200 szimpatikus lenne (mostani kedvencem az autóban a gyerekülés probléma, igaz, ez csak a 3. gyereket érinti). Ha 10 év múlva vizsgáljuk a problémát, már biztos 12000 ok lesz. Erről is szól a haladás, az élet egyre bonyolódik, az emberek egyre kevésbé értik a világot és amit nem értenek, attól félnek. Legalább a villám nem csapott kétszer ugyanabba a fába, amikor még Zeusz volt a dolgok alakítója.

Szerencsére ez egy olyan dolog amibe a megoldás be van égetve, azok akik sok gyereket szeretnek csinálni, nagyobb valószínűséggel válnak dominánssá a jövőben, megöröklik a világot és minden menni fog tovább. Én nem ragaszkodom ahhoz, hogy az én világképem kell a jövő domináns világképe legyen, csak annyit kérek, hogy hagyjanak eljátszadozni vele amíg élek. De egyébként a mostani gyerekvállalási statisztikákból se nagyon következtessen senki, most olvastam, hogy sok olyan hely, amelyről azt hisszük, hogy gyerek Eldorádók, már régen nem azok, mi még Európában ahhoz képest elég lassan csökkenünk, talán mert már egy ideje foglalkozunk a problémával, talán más okból.

A másik megoldás meg persze az, hogy valószínűleg 100 év múlva amúgy is minden élő beköltözik a számítógépbe, mert a technológia lehetővé teszi majd és ott biztonságban eléldegélhet amíg a világegyetem meg nem szűnik, már ha jó módszereket dolgozunk ki addig az adatok biztonságos replikálására és fenntartására (és buzerálására).

Egyébként tegnaptól már lehet beszélgetni és együtt ötletelni a google flowban a generált képről (eddig ha azt írtam, hogy készíts egy képet ami tartalmazza Tifat és egy palacsintasütőt és legyen illusztráció a demográfiai összeomlásra, akkor a legbutább képet hozta ki, de most már tettek elé egy nyelvmodellt is ami gondolkodik egy kicsit és egészen ügyi dolgokat tud, szóval most erre megint rá fogok cuppani azt hiszem. Ami a legviccesebb, hogy gyakran a képgeneráló visszautasítja a nyelvmodell által írt promptot, akkor átrakom csetdzsípítíbe és minden okés).

Szóval annyit akartam mondani, hogy én sokkal nagyobb problémának tartom az éghajlatváltozást mint a demográfiai összeomlást (bár mindkettő önlimitáló folyamat), de mostanában már kezdem úgy érezni, hogy nincs mit ezzel kezdjek, eljön aminek jönnie kell és talán majd megoldják az okosak, vagy az okosak gépei, vagy az okosak gépeinek a gépei. Azaz mi. Mert mi mind gépek vagyunk, csak egyeseknek ez derogál.

Demó.

ZeneZene. Zene. Zene. Zene.